Tartóprofilok

Az acél a ma ismert legkiválóbb tartószerkezeti építőanyag, mely önállóan (acélszerkezetként), vagy más anyagokkal kombinálva (pl. vasbeton szerkezetként) a legtöbb gyakorlati esetben alkalmas az építmények tartószerkezeteinél adódó műszaki követelmények kielégítésére.

Az építőiparban használt acélok előnyös tulajdonságai a nagy szilárdság és esetenként szívósság, valamint a szilárdsági és alakváltozási tulajdonságok tág határok közötti szabályozhatósága (hengerlési paraméterek speciális beállításával és hőkezeléssel), illetve a jó hegeszthetőség. Nagy szilárdsága miatt az acél gyakran alkalmazott építőanyag, mert az ugyanakkora teherre méretezett tartók közül az acéltartó a legkisebb tömegű. A tartóprofilok (idomacélok) különböző hengerlési és formázási eljárásokkal készült, szabványban rögzített kémiai összetevőkkel és fizikai tulajdonságokkal rendelkező a különböző acélszerkezetekben igen széles körben használt anyagok. Méretük, alakjuk, illetve összetevőik a világ legtöbb országában szabványban szabályozott.

A tartóprofilok (idomacélok) legjellemzőbb fajtái:

  • I –acél (INP, IPE, IPEa, IPEo, IPEv)
  • Szélesövű tartó (HEAA, HEA, HEB, HEM)
  • U-acél (UNP, UPE)
  • Egyenlőszárú szögacél
  • Egyenlőtlenszárú szögacél
  • T-acél

  • Főbb felhasználási területek:
  • építőipar (acélszerkezetek: hidak, csarnokok)
  • gépgyártás (vasúti kocsik, pótkocsik, daruk)